Györgyi és Zoli naplója

A sors fintora lehet? Vagy tudatos marketingfogás? Sós Z. édességkereskedő…

Mielőtt a versenyre mentünk volna, előtte este elmentünk a csíkos boltba vásárolni, mivel olyan későn már más nem volt nyitva. Ismét találtam pár nem oda való dolgot a polcon.

Niki és Bálint tegnap junior I D Standard-ben indult 2. közös versenyén, Budapesten. A kategóriában 17-en neveztek, aztán 14-en léptek végül parkettre. Elődöntő, középdöntő, majd döntő volt a sorrend és egyhangú pontozással jutottak el a döntőig, ahol jelentős fölénnyel sikerült megszerezniük második közös aranyérmüket.
A verseny amúgy másfél óra csúszással kezdődött (a délelőtti tánciskolás verseny elhúzódása miatt), azonban az ő blokkjuk már csak 3/4 óra késés után került sorra. Az egyik pontozó részéről itt is nagyon érződött a részrehajlás, hiszen míg mások 1. helyre rakták őket, addig a néni 5-6. helyeket adott, hogy más párost előbbre hozzon. De hát ez már megszokott dolog, még így sem tudta befolyásolni az 1. helyet.
Nagy volt az izgalom, de rendben zajlott minden. Hazafelé szakadó hóban jöttünk, az kicsit kellemetlen volt. Na meg az is, hogy csak 1 kupát kaptak (soha nem értem, hogy miért nem adnak inkább kettő kisebbet), úgyhogy majd másoltatni kell…

Lehet, hogy hamarosan vége az idei télnek. Mindenesetre szép volt a hó, csak az a kár, hogy időnk nem volt kirándulni és szánkózni. Ma viszont 3/4 4 magasságában (du.) 8 fokot mértem a kertben. Az olvadás folyamatos. Ha ilyen idő lesz, akkor 2 nap és nyoma nem marad a hónak (csak ott, ahova lapátoltunk…). Viszont jó lenne, ha jönne a jó idő, mert a fűtésen lehetne spórolni…

Niki és Bálint a hétvégét megint edzéssel töltötték. A szombat nagyon kemény volt számukra, és még vasárnap is edzettek majdnem 3 órát délelőtt.

Este persze elengedhetetlen volt a net:

Szombaton Szegedre kellett mennünk. Reggel 8-kor elindultunk és már Mohács felé gyanús volt egy kicsit, hogy elég sok hóátfúvással találkoztunk, aztán Baja felé menet Bátaszék előtt egy jópár kilométeres szakaszon akkora volt a hó, hogy elérte a kocsi alját. Bajára beérve remélhetőleg nem szaladtam bele a trafiba, mindenesetre az előttem menő autót leállították. Bajától aztán kezdődött a pokol. Az 53-as és 55-ös utak kereszteződéséig az út többnyire csak egy sávban volt járható (majdnem 50 km), de ott is akkora átfúvások voltak, hogy szinte toltuk magunk előtt a havat. Néhányan csúszkáltak, a szembejövők nem tudtak haladni, mert az ő sávjukat fél és 1 méter magas hófúvások borították. Akik leálltak, azoknak nem nagyon volt tovább. Amikor lehetett, akkor igyekeztem megelőzni kamiont, személyautót, kisteherautókat, mert nem akartam beszívni mögöttük. Egyetlenegy hótolót láttunk, de azt is csak olyan részén az útnak, ami már nem volt túl vészes, ott sózott éppen. A legkritikusabb helyeken nem járt semmi hómunkagép. Mórahalom előtt kb. 25-30 km-re már egyáltalán nem volt hó az úton, hanem teljesen száraz volt.

Kicsit aggódtam, hogy hogyan fogunk hazajutni, mert folyamatosan hallgattuk a híreket. A 6-os le volt zárva Paks és Tolna között, úgyhogy Dunaföldvárnál reménytelen lett volna próbálkozni, és késő délutánra már a Csávoly - Baja szakaszt is lezárták. Csak egy út maradt, fel Kecskemétig, majd Soltvadkert, Kecel, Sükösd, M9-es hídon át Szekszárdnál és a Mecseken át haza. És csodák-csodája! Ez az út teljesen száraz volt, sehol egy hófúvás, de még olvadt hólé is csak ritkán csordogált rajta. Így bár kicsit hosszabb úton, de időben sokkal hamarabb hazaértünk, mint oda.

Fotók nincsenek, mert fényképezőt nem vittünk, a kamera meg a csomagtartóban volt és ha megálltam volna, akkor nehéz lett volna a továbbjutás…

Pénteken volt az óvodában és az iskolában is a farsang. Zsófika nagyon élvezte a délelőtti bulit. Tavasztündér volt. Aranyos kis előadást produkáltak.

Délután volt Balázsnak és Bálintnak is az iskolában a kötelező jellegű beöltözés. Minden osztály valami csoportosat adott elő. Bálinték valami focis dolgot, Balázsék pedig Oscar díj átadást, film főszereplőkkel. Balázs volt James Bond.

Néhány kép az osztályfőnökétől:

“Ezeket a hölgyeket ajánlom…”

Az osztály

Ollókezű Edward-al…

Zsófika előszeretettel mászkál idehaza zokniban, ami ugyebár nem előnyös a megfázás szempontjából. Van ugyan egy mamusza (kicsit viseltes állapotban), meg három papucsa, de 5 percnél tovább nincs a lábán egyik sem. Ma elmentünk a földalatti boltba vásárolni, aztán találtunk jó kis belebújós mamuszt, amin kutyusos minta van. Lehet, hogy jó választás volt, de előre még nem akarom elkiabálni, de egész este a lábán volt…

Tegnap úgy döntöttünk, hogy a tél további részeit gázzal fűtjük ki, mert már csak kb. egy hétre elegendő fánk (így farsang idején ) maradt, úgyhogy azzal tartalékolunk, nehogy úgy járjunk, hogy gázszünet, stb… Mindenesetre már most látszik, hogy sokat spóroltunk a fával. Ha ezt az időt gázzal kellett volna kifűteni, akkor a gatyánk ráment volna. Nagyon jó, hogy megtartottuk a régi kazánt. Sokan elkövették azt a hibát, hogy teljesen gázra tértek, amikor azt hajtogatták annak idején, hogy mennyivel olcsóbb, gazdaságosabb, kényelmesebb és környezetkímélőbb a gáz. Ma ez már nem így van. Kényelmesebb ugyan, de nem lehet úgy felfűteni a rendszert vele (legalábbis ekkorát, mint ami nekünk van), mint a fával, aztán ugyan kíméletesebb a környezettel is, mint a fa, de jóval drágább (persze nem a benzinkúton kapható zsákolt hasábfára gondoltam). Talán jövőre is sikerül normális minőségű fát szereznünk elérhető áron…

Balázs úgy döntött, hogy mégiscsak elmegy thai box-olni. Tegnap is volt edzésen és holnap is megy. Rábeszélte Tungi haverját is, így már ketten mennek. Már megint nagyon lelkes. Jó lesz, ha már levezeti a felesleges energiáit. Hetente minimum háromszor fog menni, legalábbis így van az edzésrend. Kíváncsi vagyok a végkimenetelre…